Jövőképünk

Keresztény küldetésünk dimenziója ismét és ismét elénk magasodik. Mi a feladata a krisztusi közösségnek (történelmi keresztény egyházainknak)? Egy hanyatlóvá, fogyatkozóvá, élettagadóvá vált környezetben, amelyet a nagytőke irányít, ezt különös éleslátással kell újra fogalmaznunk. Az emberhez méltó, értelmes élet lehetőségét csakis Krisztus tárja elénk. Amennyiben erről nem vagyunk meggyőződve, akkor saját pusztulásunkat okozzuk, hiszen megtagadva Európa keresztény alapjait elveszünk. Minden önmagával meghasonlott ház, család, nemzet, közösség és egyén elpusztul. Ez nem keresztény ideológia, hanem tapasztalati tény. Mit kell tehát tennünk?
Jézusnak is föltették ezt a kérdést: „Mester, mit tegyünk, hogy elnyerjük az örök életet?” Válasza pedig egyértelmű: „Higgyetek”! Először is személyes kapcsolatban kell lennünk a Megváltó Jézussal, s ennek lehetőségét föl kell kínálnunk, biztosítanunk kell másoknak is. Ezért tartjuk fönn az örökimádást (éjjel-nappali szentségimádást bárki – mindenki számára) templomunkban. Reméljük, hogy ennek lehetőségét a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága segíti azzal, hogy jövőre is biztosítja az éjszakai őrzés fedezetét (ezt csak központi forrásból lehet). A szentségimádás ugyanis a lényeget érinti: közösségünket Krisztussal, aki jelen van az Oltáriszentségben értünk, velünk, a mi üdvösségünkért.
Ehhez kapcsolódik a második feladat: védeni a „hitelveket”, az igazságot, a kinyilatkoztatás teljességét. Mindazt, amit Krisztustól tudunk, megtanultunk, hiszen Ő barátjává fogadott minket és mindent megosztott velünk, tudtul adott nekünk, amit Atyjánál látott és hallott. Ez az ismeret, amely elsősorban az élő Istennel kapcsolatos (ki Ő, és ki akar lenni a számunkra), kulcs fontosságú a boldogságunk érdekében. Ez az üzenet tehát mindenki számára egyformán nélkülözhetetlen, hiszen mindenki boldog akar lenni, de az élő Isten, az Ő ismerete és a vele való kapcsolat nélkül ez nem valósul meg. Ez az a tény, amelyet csak az értelmes ember lát meg/be, összetéve a mozaikokat, tapasztalatát a környezetében zajló eseményekből. A manipulált tömeg erre képtelen. Ám azt látjuk, hogy a magyar ember gondolkodik, nem lehet sokáig átverni, vagy idegen ideológiának áldoztává tenni (ezt a legutóbbi választások eredményei igazolták). Vallásos élete (valós Isten-kapcsolata) azonban még sok kívánni valót hagy maga után. Van tehát mit tennünk! Ennek a vonalába esik a nevelés, a tanítás, a jegyesek fölkészítése a házasságra, az igehirdetés, a katekézis, a megnyilatkozás sokféle formában minden lehetőséget megragadva.
A harmadik terület az alkotó keresztény kultúra, művészet és tudományosság ápolása, művelése. Az Egyház kétezer éve mecénása a legmagasabb kultúr-javakat létrehozni képes emberi tevékenységnek. Ma is csodáljuk azt a fölbecsülhetetlen kincsestárat, amit a keresztény üzenet által megtermékenyített emberi alkotó tehetség létrehozott. A keresztény tudomány része az erkölcstan, és az egyház társadalmi és szociális tanítása, amelyen egy kibontakozó társadalom épül. Berzsenyi Dániel világosan fogalmaz: „Így minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed.” (Berzsenyi: A magyarokhoz) Ezen a talpkövön építkezhet egy kereszténydemokrata politika, mely képes az ember földi és örök boldogságának keretet biztosítani. E nélkül marad a diktatúra és egy hanyatló korszak. Bizonyítva látjuk ezt szemlélve az Európai Tanács és Parlament vízfejjé vált diktatórikus apparátusát, valamint az önfeladás öngyilkos útjára tévedt liberális, jóléti társadalmakat Európa szerte. Ezért nyitottuk meg templomunk kapuit éjjel-nappal látogathatóvá téve azt, felkutattuk kétezer éves történelmét, közkinccsé tettük művészi értékeinket restaurált állapotban kiállítva azokat, rendezünk előadásokat, kerekasztal műhelyeket, hangversenyeket, templomtúrát, tanfolyamokat a keresztény ikonográfiáról, kiadványokat gondozunk, kiállításmegnyitónak adunk otthont, sajtótájékoztatókat tartunk, kamaraesteket hirdetünk, helyszínévé válunk országos megemlékezéseknek, rendezvényeknek, együttműködést alakítunk ki szervezetekkel, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak,… s természetesen a teljesség igényével ünnepeljük a liturgiát.
Templomunk így válik a hit- és a hazaszeretet tanújává és bástyájává, ahogyan az is volt évezreden át. A templomfalak élettel kell megteljenek, mert Krisztus miatt az emberért vannak. Mindennek magától értetődőnek kell lennie, hiszen az épület és a kövek csak keretet adnak és jelképezik az Egyházat, az élő kövekből, a Krisztus-hívőkből épülő közösséget, „szentélyt”, melyben Isten ott lakik.
Természetesen mindez az Egyház tevékenysége volt kezdetektől fogva, ám az aktuális környezeti feltételek meghatározzák a módot. „Az idők jeleinek” a fölismerése nélkülözhetetlen: ugyanannak a küldetésnek a mai valóságban, itt Európában, a Kárpát-medencében, Magyarországon, Budapesten, a Belvárosi Főplébánián, 2018-ban mi felel meg. Köszönjük a Gondviselő Istennek, hogy olyan páratlan lehetőségekkel ajándékozott meg minket, amelyeket semmivel föl nem cserélnénk, mert csak itt adatott meg nekünk. Ugyanakkor kérjük, hogy el ne mulasszuk a történelmi alkalmat, amely felelősséggel jár!
Mindezt a célt szolgálja, hogy fölélesztjük Árpád-házi Szent Piroska (Szent László királyunk lánya) tiszteletét, akinek ünnepe augusztus 13-án van az ortodox egyházban. Tovább kutatjuk a Trónoló Madonna freskót, amely csodákat rejt még a számunkra. Bemutatjuk az újonnan föltárt Mátyás-oratóriumot és az igazságos uralkodó emlékét ápoljuk. Zarándok útra indulunk Nagycenkre, „A Legnagyobb Magyar”: Széchenyi István nyomába, aki szintén kapcsolódik templomunkhoz. Ősztől ismét részt vehetünk az „Altemplomi esték” bensőséges beszélgetésein.
Boldogan köszöntjük Gartner Júlia, Bobály Aranka és Hajdú Dalma nővért a Boldogasszony Tanító Nővérei Kongregáció tagjait, akik bekapcsolódnak az igehirdetés szolgálatába. Júlia nővér Biblia-kört vezet majd és felnőtteket készít fel a keresztség és a bérmálás szentségének vételére. Az iskolákban és a Plébánián folyó hitoktatást Pap István végzi, aki karizmatikus pedagógusként tudja megnyerni Krisztus ügyének tanítványait. Bitter Lajos, lelkipásztori kisegítőnk közösségeket vezet, betegeket látogat, temetéseket végez, szerkeszti „A Pesti Főtemplom” újságot, részt vesz az irodai szolgálatban.
Elindítjuk „az örökimádás iskoláját”, amely segíti az itt imádkozókat és az érdeklődőket, hogy a szentségimádást és egyáltalán az imádságot, „a szentek tudományát” magas fokon műveljék. Összefogjuk azokat a Testvéreket, akik regisztrálva bekapcsolódtak az örökimádás folyamába. Közös szentmisére hívjuk őket, tapasztalatcserére van alkalom, s ennek birtokában tökéletesítjük az imádság feltételeit, szervezését. Köszönet a napszakfelelősöknek áldozatos munkájukért!
Tovább folytatjuk orgonahangversenyeinket Gesztesi-Tóth Lászlóval, Rohmann Ditta Bach sorozatát, a Sonatores Pannoniae rézfúvós együttes koncertjeit, a Szent Efrém Férfikar alkalmait, saját énekkarunk szolgálatait és a liturgikus zenei eseményeket, zsolozsma végzésünket.
Kiemelt feladatnak tekintjük a turizmus méltó és rendezett kiszolgálását, hiszen megépül a kilátópont és a templom boltja a déli toronyban. Az ideérkezők benyomása nemcsak a templomhoz kapcsolódik, hanem a Hazánkról alkotott képüket is befolyásolja. Ebben az ország egyik első turisztikai szakembere van segítségünkre: Aranyossy Mihály személyében.
Büszkék vagyunk arra, hogy állandó diakónusunk Csorba Gábor olyan karitász munkát végez segítőivel, hogy a Bíboros Főpásztor őt nevezte ki egyházmegyei karitász igazgatóvá. A szeretetszolgálat pedig igazolja igehirdetésünk hitelességét.
A bontakozó, gazdag életet, s a Belváros öt templomának szentségi életét a Plébániairoda koordinálja, melyben irodavezetőnk: Rochlitz Kinga végzi nagy tapasztalattal, lelkiismeretesen és avatottan a munkáját.
A teljesség igénye nélkül soroltam fel azokat az eseményeket, programokat, amelyekre ezúton is invitáljuk a Testvéreket. Bízom abban, hogy a fent vázolt cél, küldetés betöltésében alkalmas eszközök lehetünk az Úristen kezében!