Európából valami tönkre ment

 

Lélekindító aktualitása van idén a Húsvét ünnepének, melyre különös módon irányítja rá a figyelmet a Notre Dame (Párizs főtemploma) tönkre menetele. Többről van szó, mint arról, hogy egy sokévszázados műemlék a pusztulás szélére került. Európából - a megfogalmazás tehát nem téves, nem csak Európában zajló eseményről beszélünk, hanem belőle -, annak alkotóeleméből ment tönkre valami. Már nem is működik úgy, mint ahogy rendeltetése szerint működnie kellene.
Abban az évszázadban, amely korból származik Szűz Mária e temploma, a Mi Asszonyunk szentélye, Assisi Szentjének, Szent Ferencnek volt egy látomása, mely az ő egész életét meghatározta. Látta az Egyház épületét, templomát düledezni. Arra kapott meghívást, hogy támassza meg a tönkre ment építményt (az Egyházat), ilyen módon megmentve és újra építve. Napjainkban düledezik Európa, elvetve alapját, Szegletkövét (Krisztust) hazugságra kezdték el újra építeni.
A Notre Dame leégése sokkoló képeinek látványa után itt az ideje elgondolkodni a hit szemével jelképes értelméről. Éppen Húsvét ünneplését kezdtük meg. Ekkor következett be - joggal nevezzük így – a tragédia. Még a jobboldali keresztény beállítottsággal igazán nem „vádolható” francia elnök is úgy értékelt, hogy a Templom Európa és azon belül Franciaország része, ikonikus, emblematikus műemléke, mely építő köve történelmünknek, életünknek, s melyet helyre kell állítani. Ezután fogadkozott a politikus, hogy ezt meg is fogják tenni. Vajon tisztában van-e kijelentése valódi dimenziójával? Valami Európából tönkre ment, helyre kell állítani. Ami tönkre ment az maga a keresztény gyökér, a fa és már veszélyeztetve van a termés is. Ám nem csak Franciaországban ment tönkre – tán jóvá tehetetlenül? - a keresztény társadalom, hanem Németországban ugyanúgy, ahonnan a világhálón nem kevésbé sokkoló képeket láthattunk nem régiben a buldózerrel és markolókkal széttépett gyönyörű, hatalmas templom bontásáról. Sőt hazánkban is csuktunk már be templomot kis faluban, amely az adott közösség számára hasonló tragédia, mint európai horizontban a Notre Dame pusztulása. Vajon nem kell-e helyre állítani a keresztény társadalmakat, Európát s nemzeteit? Nem kell-e megújítani és megtisztítani a gyökérrel, Krisztussal való kapcsolatunkat, gyógyítani a fát, megbecsülni gyümölcseit?!
A Húsvét az életről, a megújult, föltámadt életről szól. Mit kell tennünk az újjáépítés érdekében, mekkora áldozatra van szükség, hogy megmentsük, ami még megmaradt, hogy újjá építsük a romokat. Mert Európából valami tönkre ment, leégett, alapjaiból kiindulva restaurálásra szorul, s ennek érdekében súlyos áldozatokra van szükség.
 
Budapest, 2019. 04. 17. Nagyszerda
                                                                                                  Dr. Osztie Zoltán plébános