KRISZTUS KIRÁLY (főünnep)

2017. november 22.


  • Olvasmány
  • Olvasmány

OLVASMÁNY a Makkabeusok második könyvéből A hét gyermekével együtt vértanúságot vállaló édesanya hitvallása szerint a világ Teremtője új, örök életet ad nekünk. A pogány Antiokusz Epifánész uralkodása idején történt, hogy elfogtak hét testvért, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek a sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket. Különösen csodálatra és a jók emlékezetére méltó az édesanya. Istenbe vetett bizakodással hősiesen viselte el azt, ahogy egyetlen napon hét fiát látta meghalni. Bölcsességgel eltelve, asszonyi lelkülettel és férfias bátorsággal mindegyiket külön-külön lelkesen buzdította atyáik nyelvén: „Nem tudom, hogyan kaptatok életet méhemben. A lelketeket nem én adtam, és nem én illesztettem össze testeteknek tagjait, hanem a világmindenség Teremtője. Ő alkotta az embert, és minden létezőnek ő adott létet. Ha most törvényeiért feláldozzátok magatokat, irgalmasságában visszaadja majd nektek lelketeket és az életet.” Antiokusz látta, hogy megvetik őt, és az elhangzott beszéd ugyancsak őt gyalázza. Ezért a még életben lévő testvért nemcsak szavakkal próbálta rábeszélni, hanem esküvel is biztosította, hogy ha eltér atyái törvényétől, gazdaggá és boldoggá teszi, sőt barátjává fogadja és felruházza magas tisztségekkel. De az ifjú semmiképpen sem hallgatott rá. Erre a király magához hívatta az anyát, és unszolta, hogy tanácsaival segítsen megmenteni a fiát. Hosszú rábeszélés után az anya meg is ígérte, hogy fiának lelkére beszél. Odahajolt hozzá, és a kegyetlen zsarnok megcsúfolására így szólt hozzá atyái nyelvén: „Fiam, légy irgalommal hozzám! Kilenc hónapig szívem alatt hordoztalak, három évig magam tápláltalak, és mind ez ideig neveltelek. Kérlek, fiam, tekints az égre és mindenre, amit csak égen-földön látsz! Értsd meg, hogy mindezt, valamint az emberi nemet az Isten a semmiből teremtette. Ne félj tehát ettől a hóhértól, légy méltó bátyáidhoz! Vállald a sorsodat, szenvedd el most a halált, hogy majd az irgalom napján, bátyáiddal együtt visszakapjalak téged.” Anyja még beszélt, amikor az ifjú közbeszólt: „Mire vártok még? Nem a király parancsának engedelmeskedem, hanem a törvényre hallgatok, amelyet Mózes adott atyáinknak. De te, király, aki annyi szörnyűséget kiagyaltál a zsidók ellen, tudd meg, hogy nem fogsz megmenekülni Isten kezétől!” Ez az Isten igéje.

  • Szentlecke
  • Szentlecke

SZENTLECKE a Jelenések könyvéből A huszonnégy vén az Isten országának oszlopait, a pátriárkákat és az apostolokat jelképezi; a négy élőlény pedig az evangélistákat. Mindnyájan az örökkévaló Istent magasztalják. Én, János, látomásban láttam, hogy kapu nyílt az égen. És hangot hallottam, amely olyan volt, mint a harsona hangja. Így szólt: „Jöjj fel ide! Megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie.” Nyomban elragadtatásba estem. Íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülőnek tekintete a jáspis és a karneol drágakő ragyogásához hasonlított. A trón felett smaragd színéhez hasonló szivárvány ívelt. A trón körül huszonnégy szék volt, a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, fejükön aranykorona. A trónból villám és mennydörgő szózat tört elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. A trón előtt kristályhoz hasonló, üvegként csillogó tenger terült el. Középen a trón előtt és a trón körül négy élőlény, elöl- hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második tulokhoz, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik szárnyaló sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül csupa szem. Éj- jel-nappal szüntelenül kiáltották: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljön!” Miközben az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Letették koronájukat a trón elé, és így kiáltottak: „Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te alkottad a mindenséget; akaratod hívott létre és teremtett mindent.” Ez az Isten igéje.

  • Evangélium
  • Lk 19,11-28

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

  • Ünnep: KRISZTUS KIRÁLY (főünnep)

SZENT CECÍLIA