Eudes Szent János

2017. augusztus 18.


  • Olvasmány
  • Olvasmány

OLVASMÁNY Józsue könyvéből Élete végén Józsue Isten jóságáról beszél a néphez. Amikor Józsue megöregedett, egybegyűjtötte a választott nép valamennyi törzsét Szichembe. Magához hívta a nép vezetőit, a fejedelmeket, a bírákat és az elöljárókat. Amikor azok odaálltak az Úr színe elé, Józsue ezt a beszédet intézte az egész néphez: „Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A Folyón túl laktak egykor őseitek, Táré, Ábrahámnak és Náhornak az atyja, és más isteneknek szolgáltak. Én azonban kihoztam atyátokat, Ábrahámot a Folyón túl fekvő vidékről, és bevittem Kánaán földjére, és megsokasítottam utódait. Én adtam neki Izsákot, ennek pedig Jákobot és Ézsaut. Kettőjük közül Ézsaunak adtam Szeir hegyét birtokul, Jákob pedig fiaival együtt lement Egyiptomba. Majd elküldtem hozzájuk Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot mindazzal, amit köztük véghezvittem. Kihoztalak benneteket és atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerhez. Az egyiptomiak harci szekerekkel és a lovassággal egészen a Vörös-tengerig üldözték atyáitokat. Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, és ő sötét felhőt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé, majd rájuk zúdította a tengert, és az elborította őket. A ti szemetek látta mindazt, amit Egyiptomban cselekedtem. Azután hosszú ideig a pusztában laktatok. Majd bevittelek benneteket az amorreusok földjére, akik a Jordánon túl laktak, és amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket. Ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket. Ezután meg Bálák, Szefor fia, Moáb királya kelt harcra veletek. Küldötteivel elhivatta Bálaámot, Beor fiát, hogy megátkozzon benneteket. Én azonban nem akartam meghallgatni őt, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, és megszabadítottalak az ellenség kezéből. Majd átjöttetek a Jordánon, és eljutottatok Jerikóhoz. A város lakói, az amorreusok, a ferezeusok, a kananeusok, a heteusok, a gergezeusok, a heveusok meg a jebuzeusok harcba szálltak veletek, de én a kezetekbe adtam őket. Darazsakat bocsátottam rájuk, azok űzték el helyükről az amorreusok két királyát, nem pedig a ti kardotok és íjatok. Így adtam nektek földet, amelyért nem fáradtatok, lakóvárosokat, melyeket nem ti építettetek, szőlőket és olajfaültetvényeket, amelyeket nem ti ültettetek.” Ez az Isten igéje.

  • Szentlecke
  • Szentlecke

OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből Választott népét eljegyezte magának az Úr, mint ahogy a menyasszonyt szokták. S még ha népe hűtlenné is lett, az Úr megbocsát neki. A választott nép sorsáról az Úr ezt a szózatot intézte Ezekielhez: „Emberfia! Szent városomnak, Jeruzsálemnek tárd fel iszonyatos vétkeit. Így beszélj: Ezt üzeni az Úr, a te Istened: Származásod és születésed szerint Kánaán földjéről való vagy. Apád amorreus, anyád meg heteus volt. Születésedkor, azon a napon, amikor világra jöttél, nem vágták el köldökzsinórodat, nem mostak meg vízzel, és nem tisztítottak meg, sóval sem dörzsöltek be, s nem takartak pólyába se. Senki nem hajolt föléd gyengéden, hogy irántad való szánalomból ezek közül valamit is megtegyen veled. Már születésed napján utáltak és kitettek a nyílt mezőre. Elmentem melletted és láttam, hogy véredben vergődsz. Ezt mondtam neked, amikor véredben feküdtél: »Maradj életben és növekedj, mint a mezők virága.« Te akkor fejlődésnek indultál, felnőttél, és eljutottál az érettség koráig. Kebled kifejlődött és a hajzatod dús lett. De szégyenkeztél, mert nem volt ruhád. Akkor elmentem melletted és megláttalak. Elérkezett az időd, a szerelem ideje. Rád terítettem köntösömet, s befödtem mezítelenségedet. Megesküdtem neked, és szövetséget kötöttem veled – mondja az Úr, az Isten –, és az enyém lettél. Megmostalak vízzel, megtisztítottalak a rád tapadt vértől és megkentelek olajjal. Díszes ruhába öltöztettelek, finom bőrből készült sarut húztam lábadra, bisszussal öveztelek és selyembe burkoltalak. Felékesítettelek ékszerekkel: karkötőt tettem a kezedre, láncot a nyakadra. Az orrodba karikát, a füledbe függőket tettem, a fejedre meg ragyogó koronát. Arany és ezüst lett az ékességed, bisszusba, selyembe és pompás ruhába öltöztettelek. Finom liszt, méz és olaj lett a táplálékod, egyre szebb lettél, és királyi méltóságot nyertél. Hírnevet szereztél a népek között szépségeddel, mert tökéletes volt ama pompa miatt, amelybe öltöztettelek – mondja az Úr, az Isten. Ám te elbíztad magad szépséged miatt, kicsapongó lettél, és minden jöttment népnek odaadtad magadat. Én azonban nem felejtem a szövetséget, amelyet ifjúságod napjaiban veled kötöttem, s ezért új és örök szövetségre lépek majd veled. Akkor majd emlékezni és szégyenkezni fogsz, és szégyenedben szóhoz se tudsz jutni, mert majd megbocsátom minden gonosztettedet, amelyet csak elkövettél – mondja az Úr, a te Istened.” Ez az Isten igéje. Vagy: (Tetszés szerint) OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből Az Úr visszaemlékezik a választott néppel kötött szövetségére, és irgalmas szeretettel megújítja azt. Szent városának, Jeruzsálemnek ezt mondja az Úr, az Isten: Úgy bánok veled, ahogyan te viselkedtél: semmibe vetted az esküt, és megszegted szövetségemet. Én azonban nem felejtem a szövetséget, amelyet ifjúságod napjaiban veled kötöttem, és ezért új és örök szövetségre lépek majd veled. Te meg visszaemlékezel útjaidra, és szégyenkezel, amikor majd veszem nővéreidet és húgaidat, és leányaidul neked adom őket, de nem a veled való szövetség alapján. Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok az Úr. Akkor majd emlékezni és szégyenkezni fogsz, és szégyenedben szóhoz se tudsz jutni, mert majd megbocsátom minden gonosztettedet, amelyet csak elkövettél – mondja az Úr, a te Istened. Ez az Isten igéje.

  • Evangélium
  • Mt 19,3-12

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.” Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”

  • Ünnep: Eudes Szent János

EUDES SZENT JÁNOS *Ri (Normandia), 1601. november 14. +Caen, 1680. augusztus 19.Jean Eudes 1601. november 14-én született az Argentan melletti Riben, egy szegény családban. Két testvére közül Ferenc később mint történész vált híressé. János fiatalsága eseménytelenül telt, legalábbis a külső szemlélő szemével nézve. Tizennégy éves korában Caenba küldték a jezsuiták kollégiumába. Jó tanuló volt, s mint a Mária-kongregáció tagja buzgóságával tűnt ki a többiek közül. Már ekkor elhatározta, hogy pap lesz. 1620 szeptemberében kapta a tonzúrát és kezdte a teológiai tanulmányokat Caenban.Az oratoriánusok 1622-ben nyitották meg házukat a városban. János hamarosan belépett hozzájuk, úgy, hogy maga Bérulle vette föl Párizsban az oratoriánusok közé. Nagy hatással volt rá a kongregáció elöljárója, Gibieuf. Tanulmányait Caen után Marines-ban és Aubervillers-ben folytatta, majd Párizsban fejezte be.1627 őszén, az Argentan vidékén pusztító pestis idején életét nem kímélve ápolta a betegeket. Később Caenba ment, és a város környékének misszionáriusa lett. 1631-ben itt is járvány tört ki, és János hősies bátorsággal maradt a betegek között.1623-ban teljesen a népmisszióknak szentelte magát, s több mint negyven évig, egészen 1675-ig majdnem kizárólag ezzel foglalkozott. Száztizenötnél több missziót tartott, ami az akkori gyakorlat szerint két-három hónapon át legalább napi két prédikációt jelentett egy-egy helységben. Csak a coutances-i egyházmegyében negyvenöt missziót tartott! Egyszerű, közvetlen stílusával, amellyel világos tanítást közvetített, nagy hatást váltott ki a nép körében. Közben íróvá érlelődött. 1636-ban jelent meg a Jámborsági gyakorlatok c. munkája. A következő évben ugyanezt a témát átdolgozta, kibővítette és ezzel a címmel adta közre: Jézus élete és királysága a keresztény lelkekben.Egész lényéből a természetfeletti világ valósága sugárzott. Emiatt mindenütt tisztelettel fogadták és szerették. Különösen becsülte az a jámbor emberekből álló társaság, amely Jean de Berniéres körül alakult. Az oratoriánusok körében is nagyra becsülték: 1635-ben a népmissziók vezetőjévé, 1640-ben pedig a caeni ház főnökévé tették meg.Missziós útjain közvetlenül tapasztalta a világi papság elhanyagolt magányosságát, és szellemi-lelki műveletlenségét. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy szemináriumot alapít, amely kifejezetten a falusi lelkipásztorkodásra fogja jobban felkészíteni a papnövendékeket. Biztatást kapott hozzá Richelieu bíborostól és a bayeux-i püspöktől is. 1642-ben királyi jóváhagyást is nyerve Caenban megnyitotta szemináriumát, de ez összeütközést okozott közte és az oratoriánusok között. A kongregáció főnöke, Bourgoing az egész alapítást oktalannak és elhamarkodottnak ítélte, János azonban barátai biztatására ragaszkodott elképzeléséhez. Ezért a következő évben, 1643. március 19-én kiutasították az oratoriánusok között lévő lakásából. Hat nappal később mégis megalapította szemináriuma számára a Jézusról és Máriáról nevezett Társulatot, amelynek azt a feladatot szánta, hogy minden módon támogassa a falusi lelkipásztorok képzését.Az új papi kongregáció minden gáncsoskodás dacára -- főleg a janzenisták fordultak vele szembe -- gyorsan terjedt. Tagjai különleges feladata a népmissziók tartása és a falusi lelkipásztorok képzése volt. A következő években újabb szemináriumokat nyithattak Coutances-ban, Lisieux-ben, Rouenban, Evreux-ben és Rennes-ben.János abbé gondjai azonban másokra is kiterjedtek. Észrevette, hogy sok leány a szegénység miatt züllik el. Ezért 1644-ben alapított egy női társulatot, amelyre rábízta az elesett leányok megmentését; a Notre Dame de Charité de Refuge Szerzetesnői nevet adta nekik. A pápai jóváhagyást 1666-ban kapták.Ez a két alapítás megszámlálhatatlan nehézséget zúdított János nyakába, melyeket a janzenisták ellenségeskedései csak tovább súlyosbítottak.A népmissziók és a társulatok vezetésének tapasztalatai írásra késztették. Jelentős irodalmi munkásságot hagyott ránk, amelyben eleinte természetesen az oratoriánus lelkiség mutatkozik meg elsősorban. 1641-től azonban gondolkodása egyre egyénibbé válik, s fokozatosan kibontakozik lelkében a reá annyira jellemző Jézus Szíve és Mária Szíve iránti tisztelet. Kezdetben arra hajlott, hogy e két Szív tiszteletét összekapcsolja, később azonban -- a teológiai pontosság és a pedagógiai megfontolások hatására -- belátta, hogy a két Szív tiszteletét külön kell választani. 1669-ben írta meg Jézus Szent Szíve officiumát és miseszövegeit, s három évvel később az általa alapított társulat már ezzel ünnepelte Jézus Szentséges Szívét. Szent X. Pius pápa ,,a Jézus Szíve tisztelet szerzőjének, tanítójának és apostolának\'\' nevezte.Életének utolsó éveiben a Mária Szent Szíve iránti tisztelet állt életének középpontjában. De éppen ezeket az éveket gyötrő kétségek felhője árnyékolta be. 1673-ban ugyanis sikerült ellenségeinek Rómában előbányászniuk egy kérelmet, amelyet egyik társa, Louis Boniface tizenegy évvel korábban, János tudta nélkül, teljesen egyéni kezdeményezés alapján nyújtott be VII. Sándor pápához. E kérelem arra vonatkozott, hogy a pápa engedje meg, hogy János társulatának tagjai fogadalmat tehessenek: mindig, még kétes esetekben is a Szentszék oldalára állnak. Amikor a király, XIV. Lajos erről értesült, teljes erejével támogatta a János elleni támadást, s ennek eredményeként az alapítót Caenba száműzték. Sőt, olyan döntés született, hogy társulatát halálra ítélik, és az alapító halálával megszűntnek nyilvánítják. Egyik janzenista ellenfelének, Charles Dufournak, aki Aunay-ban volt plébános, nagyjából ugyanekkor másolatban sikerült megszereznie egy kéziratot János munkái közül. E kézirat alapján eretnekséggel vádolta meg Jánost, s ezzel nagy felzúdulást váltott ki ellene, jóllehet János ezt a munkáját nem is bocsátotta közre.Végül a viharok elültek, a társulatot eltörölni akaró királyi határozatot felfüggesztették és János a halála évében kijelölhette és kineveztethette a társulat főnökét. Fájdalmas betegség után, 1680. augusztus 19-én halt meg. 1909-ben boldoggá, 1925-ben szentté avatták. Ünnepét 1928-ban vették fel a római naptárba, augusztus 19-re. Mielőtt ,,egész Franciaország nagy lélekhalásza\'\' megkezdte volna működését, még mint a caeni jezsuita kollégium növendéke különleges szeretete jeléül eljegyezte magát a Szűzanyával: a kollégium kápolnájában állt egy életnagyságú Mária-szobor. János aranygyűrűjét, amit addig féltve hordott az ujján, odaadása jeleként felhúzta Mária ujjára.Első szentmiséje után szent szertelenséggel a következő formában fejezte ki a papságról vallott felfogását: ,,A papnak három örökkévalóságra van szüksége: az elsőre azért, hogy felkészüljön a szentmisére; a másodikra pedig azért, hogy hálát adhasson Istennek ezért a nagy kegyelemért.\'\'Az egyik misszió alkalmával, amelyet Coutances-ban tartott, megismerkedett egy rendkívüli lélekkel, Marie de Vallésszel. Ez a hölgy már ötvenegy éves volt, s lelki élete közel harminc éve rendkívüli, misztikus kegyelmek és az ördögtől való megszállottságnak minősített jelenségek keveréke volt. Maga Marie mély jámborsága ellenére sem volt képes ezekről a dolgokról beszélni. Akkor a püspök Jánost bízta meg a hölgy lelki vezetésével, mert meg volt róla győződve, hogy amik ezzel a lélekkel történnek, Istentől valók. Marie halála után János abbé három formában is készített életrajzi feljegyzéseket, de nem mások számára, hanem csak magánhasználatra szánta azokat. Később egyik ellensége ezeket a feljegyzéseket használta fel arra, hogy boszorkánysággal vádolja lelki gyermekét. Ez nem volt nehéz vállalkozás abban az időben, amikor a rendkívüli adottságokkal rendelkező nőkre könnyen rásütötték, hogy boszorkányok. Istenünk, ki Szent János áldozópapot csodálatosan kiválasztottad, hogy hirdesse Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, kérünk, add, hogy példáját és tanítását követve gyarapodjunk megismerésedben, és mindig az evangélium tanítása szerint éljünk!